Kedves Barátaink, Olvasók, Építkezni vágyók!
Sokan félnek belevágni még egy felújításba is, nemhogy egy építkezésbe.
Szerencsére mi merünk, és remélem nyerünk is! :)
Nagyon izgalmas és egyben nehéz fába vágtuk a fejszét, ezért döntöttem a blog írás mellett, hogy mindenki aki érdeklődik, építkezni akar, vagy csak figyelemmel szeretné kísérni kis életünket, betekintést nyerhet folyamatba.
Hogy is jött az ötlet?
2011 tavaszán egy felugró hirdetésben láttam egy csobánkai építési telket, elég jó áron. Egyből meg is nyitottam, mert tudom, hogy nagyon drágák erre felé a telkek, és csak ábrándoztam, hogy milyen jó is lenne egyet valahogyan megszerezni. Mondtam is a páromnak, hogy nézze meg milyen olcsó, hazafelé nézzük meg. Megnéztük, és beleszerettünk. Én mindenképp Csobánkán szerettem volna élni (itt születtem, imádom), így nem is nagyon volt más alternatíva, csak az építkezés. Mindketten fiatal vállalkozók voltunk, megtakarított pénzünkből még a telekár fele sem jött ki. De amikor megláttuk a telket, nagyon éreztük, hogy a miénk kell hogy legyen. Onnantól kezdve kezdtünk tervezgetni, és úgy beszéltünk róla, mintha már a miénk lenne. Megmutattuk a családnak is, akik szintén nagyon lelkesek lettek, és valami csoda folytán összeszedtük a telekár egy részét, a másik részét pedig szerencsére jó kofa módjára lealkudtuk.
Így lettünk 2011. nyarán telektulajdonosok.
Örömömben meg is osztottam a telekről egy képet a facebookon, amin illusztráltam is magunkat az örömmámorban:
Bár nagyon örültünk, hogy van egy szép telkünk (720m2), tudtuk hogy most kezdődik a neheze.
Szerencsére a páromnak építőipari cége van, így olcsón tudjuk majd felépíteni álmaink házikóját, de tudtuk, hogy nem lesz egyszerű.
Hamar jöttek is a megoldandó problémák. A telekre bevezetve csak villany és csatorna volt, víz és gáz nem. Gázzal már nem is nagyon akartunk foglalkozni (nagyon drága vele a fűtés, inkább alternatív megoldásban gondolkodtunk), de vízre mindképp szükség volt. Sajnos a szomszédok többsége még mindig nyaralónak használja a telkét, valahogy szolgalmi jogon megoldották a minimális vízellátást, de nagyon nem is érdekelte őket a téma.
2011-ben már nem volt kapacitásunk foglalkozni a közművekkel, úgyis csak 2012-re terveztük az építkezést.
2011 végén kedvesem megkérte a kezem és májusra kii is tűztük az esküvő dátumát. Így kicsit háttérbe szorult az építkezés tervezése, hiszen az esküvővel foglalkoztunk.
Május 12.-én ház nélkül ugyan, de házasok lettünk. :)
Utána ismét belecsaptunk az előkészületekbe. Semmilyen csoda nem történt fél év alatt, vizünk továbbra sem volt.
Ellátogattam a vízművekhez, hogy egy kb. árajánlatot kérjek a víz bevezetésére. A vízvezeték 3 telekkel odébb kanyarodik, onnan kellene elvezetni hozzánk a vezetéket. Majdnem hanyatt estem, mikor megmondták az árat. 3.000.000 Ft.
Itt elúszni látszott, hogy a 2012-es Karácsonyt a saját otthonunkban ünnepeljük.
Férjecském kitalálta, hogy fúrjunk kutat, legalább állandó vízellátás lesz. Kerestünk is kútfúrót, aki miután feltérképezte a telket, közölte, hogy nem nagyon lát vízeret, de ha akarunk kockáztatni, ő kifúrja, hátha...
Sokat jártunk fel a telekre, és egyre többet beszélgettünk az egyetlen állandó lakosú szomszédainkkal. Át is hívtak minket egyik nyári este egy kis beszélgetésre a kertben, hogy jobban megismertjük egymást. Jó kis este volt, nagyon örültünk, hogy ha majd végre beköltözünk ilyen kedves kis szomszédaink lesznek.
Szerencsére ők is ezt gondolták rólunk és csodák csodájára másnap csörgött is a telefonunk. A leendő szomszédaink hívtak, hogy szeretnének nekünk segíteni, vezessük át a telkükön a vizet.
Nagyon nagyon örültünk a hírnek, és egyből el is intéztük a papírmunkát. 2012. Augusztus elejére kerti csapból folyik a saját vizünk a telken.
