Az alap kiásása után sok dolgos férfikéz tüsténkedett azon, hogy minél hamarabb ki lehessen önteni betonnal a szép kis "labirintusunkat". Ahhoz, hogy ez jöhessen, kézzel még a gép után dolgoztak a fiúk, hogy minden vájat akkora legyen, amekkorának lennie kell. Mikor már megfelelő méretű volt minden, kezdődhetett a vasalás. Én utálok vasalni, de ez sokkal de sokkal rosszabb vasalás, ezt még jobban utálnám.
Betonacél szálakból varázsoltak egybefüggő téglatesteteket, amiket lefektettek a kiásott alapba. /Bocsánat, ha valaki szakmailag hozzáértő olvassa, gondolnom kell a laikusokra, és a barátaimra is :)/
Tehát ilyeneket vágtak, hajtogattak bele:
Mikor ezzel készen lettek, jöhetett a beton. Siettem haza a munkahelyemről, hogy megnézzem hogy is kerül bele. Még csak azt a verziót ismertem, mikor saját betonkeverővel keverték a munkások és hordták talicskával a betont a helyére. Na itt nem ez volt. Jött két gigantikus gépezet. Az egyiknek felnyúlt a karja nagyon magasra, és onnan leereszkedett a vége a mélyedés fölé. Ez volt a pumpa, ami a nagy tartályból odapumpálja a kész betont, ahova kell. Hihetetlen számomra, hogy ilyen gépezetek léteznek. Nagyon érdekes volt, és kb. 3 óra alatt meg is volt vele minden.
Pumix
Miután a 29 m3 beton a helyére került, a fiúk beletűzdeltek acélszálakat és másnap a zsalukövet is a helyére tették, ami az épület lábazatát adja majd. Közben a férjem és apósom (de furcsa még ez a megnevezés) berakták a lefolyócsöveket, és megcsinálták a vizes helységekbe a kiállásokat.
Elkészült az acélháló, jöhet rá a beton:
Így állunk most. Pár napig pihen, aztán indulhat a falazás.
